Volt egy csapat, amelyik hatot rakott ránk az otthoni pályánkon.

Ez a mondat egyébként a kilencvenes évek közepe, a Tatai úti pálya, és egy tizenéves srác emlékezete, aki a BVSC-ben focizott, és el akarta hinni, hogy az a DVSC-csapat egyszerűen csak szerencsés volt.

Nem volt szerencsés.

Herczeg András irányította őket, és Herczeg András azért irányított jól, mert sosem hallottam káromkodni. Egyszer sem. Utánpótlás-edző, aki nem fenyegeti a tizenhét éveseket.

Ez akkoriban is körülbelül annyira volt megszokott, mint az, hogy BL-főtáblán szerepeljenek a magyar klubcsapatok és állandó jelleggel.

Aztán ott volt a visszavágó Debrecenben.

Három gólt kaptunk. Összességében kilencet.

A DVSC volt a legjobb, Herczeg volt az oka, és a játékosai imádták. Az ember ezt érzi egy ilyen csapaton. Nem kell hozzá statisztika.

A gyöngyösi születésű Herczeg András 1974 és 1979 között játszott a Vasutasok színeiben, aztán edzőként tért vissza, és összesen öt különböző alkalommal ült a Loki kispadján. Ami ez alatt összejött: a DVSC negyedik és ötödik magyar bajnoki címe, a 2009-es Bajnokok Ligája-főtábla, majd a 2010-es Európa Liga-főtábla. Ilyen sorozatot kevesen írtak a magyar labdarúgás történetébe.

A Finder Pro Podcastban, a Nagyerdei Stadionban felvett beszélgetésben Bereczky Attilának mesélt játékoskarrierjéről, edzői pályafutásának állomásairól, sikereiről, és arról is, hogy 2017-ben felkérték a szövetségi kapitányi posztra, tárgyalt is az illetékesekkel, de végül nemet mondott, mert nem érezte úgy, hogy készen áll a feladatra.

Azt is mondta, hogy ez nem volt életének legnehezebb döntése.

Egy ilyen ember ezt mondja: nem volt a legnehezebb. Pedig a kapitányi poszt.

2010-ben három trófeát nyert és két egymást követő európai kupaporondon volt a Debrecennel. Az év edzője díjat Mezey Györgynek adták. Herczeg azt mondja, nem bántotta, nem csinált belőle problémát, tisztelte Mezey Györgyöt, és azt tanította a játékosainak, hogy szerénység és visszafogottság kell, így ő maga is ennek szellemében igyekezett viselkedni.

Dombi Tibor, aki játékosa volt, azt mondta, kinevettetik magukat a döntéshozók. Az ember hajlamos Dombinak hinni. Herczeg ezzel szemben azt emeli ki, hogy egy állami kitüntetés után 2020-ban megkapta a mesteredzői címet, és az teszi büszkévé.

Ez a fajta arány a sérelem és a büszkeség között sokat elárul valakiről.

Herczeg nemcsak a DVSC labdarúgásának, hanem egész Debrecennek megkerülhetetlen egyénisége. Ugyanúgy, mint Sándor Tamás vagy a Tankcsapda. Nélkülük, Magyarország egyik legszebb városa nem lenne az, ami.

Mit szerettek a legjobban Debrecenben?