A meccs utáni időszakban több műsorban is kérdeztek a Liverpool–Arsenal Premier League-rangadóról és Szoboszlai Dominik szabadrúgásgóljáról, és közben egyre erősebben éreztem, hogy ez az egész már régen nem csak egy szép találatról szól. A Liverpool játékosa olyan gólt lőtt az Arsenal ellen, amely most hivatalosan is jelölt lett az év gólja címre a Premier League-ben, de Magyarországon valójában sokkal többet jelent ennél.

Az ember néha pontosan érzi, amikor egy futballpillanat túlmutat önmagán, és valami közös emlékké válik azok számára is, akik nem ugyanannak a klubnak szurkolnak. Nem vagyok Liverpool-drukker, mégis azon kaptam magam a meccs után, hogy órákig visszanézem Szoboszlai Dominik mozdulatát, a labda röppályáját, az Anfield reakcióját és azt a néhány másodpercet, amikor egész Anglia ugyanarról beszélt.

Talán azért, mert a mi srácainknak mindenhol szurkolunk, teljesen mindegy, hogy Liverpoolban, Bournemouthban vagy bárhol máshol próbálnak maradandót alkotni a futball legmagasabb szintjén.

A Premier League hivatalos honlapján közzétette az idény tíz legszebb találatának listáját, és ezen szerepel Szoboszlai Dominik Arsenalnak lőtt szabadrúgásgólja is. A magyar válogatott csapatkapitánya tavaly augusztus 31-én, a Liverpool–Arsenal rangadó 83. percében több mint huszonöt méterről bombázott David Raya kapujába, eldöntve ezzel a három pont sorsát. A liga jelezte, hogy a tíz jelöltből kilenc korábban a hónap gólja lett, a tizedik pedig egy májusi találat volt. Szavazni szerda délig lehet, de a végső eredmény kialakításában szakértők véleménye is szerepet játszik. Már önmagában az sokat elmond Szoboszlai Dominik angliai megítéléséről, hogy ma már teljesen természetesnek számít: egy ilyen listán ott van a neve.

A futballban vannak meccsek, amelyek után az ember nem akar rögtön továbblépni.

Gyerekkoromban azt hittem, örökre távol marad a magyar futballtól és a magyar futballistáktól ez a világ, mert akkoriban nem éppen túl fényesen állt a csillagzatunk.

Kerestem a külföldi meccsek rövid összefoglalóit, hallgattam a rádiós tudósításokat, és közben valahol mélyen pontosan tudtam, hogy ezek a stadionok, ezek a tempók és ezek a játékosok egy másik univerzumhoz tartoznak. Liverpool, Arsenal vagy Manchester United akkoriban nem egyszerű klubnév volt, hanem valami megközelíthetetlen mítosz. Magyar játékos pedig legfeljebb ritka vendégként bukkanhatott fel ezen a szinten.

Aztán egyszer csak ott tartunk, hogy magyar futballista dönt el Liverpool–Arsenal rangadót az Anfielden.

És ez még most is furcsa érzés.

Az a mérkőzés, amely sokáig nem akart kinyílni

A Liverpool és az Arsenal rangadója sokáig inkább emlékeztetett feszült sakkjátszmára, mint klasszikus Premier League-őrületre. Arne Slot csapata többet birtokolta a labdát, de kevés kockázatot vállalt, az Arsenal pedig ugyanazzal a kontrollra épülő fegyelmezettséggel futballozott, amely az elmúlt években folyamatosan ott tartotta az angol élmezőnyben.

Közben magyar szemmel az egész meccsnek volt egy különös mellékzöngéje.

Mert a Liverpool kezdőcsapatában ott volt Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos is. Előbbi ismét szokatlanabb szerepkörben, jobb oldali védőként kezdett, miközben Martinellit kellett kontrollálnia, segítenie a középpályát és ritmust adnia a Liverpool játékának. Kerkez a másik oldalon próbálta semlegesíteni az Arsenal szélsőjátékát, és az ember közben folyamatosan azon gondolkodott: milyen abszurd gyorsasággal változott meg a magyar futball helyzete néhány év alatt.

Mert ma már nem az a kérdés, hogy magyar játékos pályára léphet-e egy ilyen meccsen.

Hanem több esetben az, hogy mennyire tud fontos szereplővé válni.

És mindez valahol Szoboszlai Dominik miatt lett természetes érzés.

A mérkőzés első hetven perce után viszont erre kevesen fogadtak volna. A Liverpool ugyan próbálta nyomás alatt tartani az Arsenalt, de kevés igazán tiszta helyzet alakult ki. Wirtz ugyan betalált egyszer, de les miatt érvénytelenítették a gólt, Madueke lövéseit pedig Alisson vagy Kerkez hatástalanította. Az egész találkozó olyan volt, amely tízből legalább nyolcszor döntetlennel végződik.

Ezt később Arne Slot is pontosan így fogalmazta meg.

A 83. perc és a szabadrúgás előtti csend

A szabadrúgások előtt mindig van néhány másodpercnyi különös csend.

A 83. percben a Liverpool szabadrúgáshoz jutott szinte középről, valamivel több mint huszonöt méterről, Szoboszlai Dominik pedig úgy állt oda a labda mögé, mint aki pontosan tudja, mit akar.

A mérkőzés után a Sky Sportsnak és a Liverpool hivatalos felületeinek is beszélt a pillanatról.

„Úgy voltam vele, hogy elvállalom a kockázatot. Bíztam magamban.” „Kicsit erősebben kellett meglőnöm, mert tudtam, hogy David Raya szeret korán elindulni és beugrani a labda mögé.”

Szoboszlai arról is beszélt, hogy rengeteg videót nézett az Arsenal kapusáról, és pontosan tudta, milyen technikával kell meglőnie ezt a szabadrúgást. Elmondta azt is, hogy korábban Trent Alexander-Arnold rúgta a szabadrúgásokat Liverpoolban, most viszont végre ő is megkapta a lehetőséget.

A labda pedig úgy indult el, hogy néhány másodpercig az ember nem is mert levegőt venni.

David Raya vetődött, de esélye sem volt. A labda védhetetlenül csapódott a jobb felső sarokba, az Anfield pedig felrobbant. Nem feltétlen a hangerő miatt marad emlékezetes egy ilyen pillanat, hanem azért, mert ritkán látni olyan gólt, amely egyszerre tűnik technikailag tökéletesnek és teljesen ösztönösnek.

Gary Neville később Cristiano Ronaldo ikonikus szabadrúgásaihoz hasonlította Szoboszlai mozdulatát az Empire of the Kop jelentése szerint. A korábbi Manchester United-játékos szerint a lövés ereje, röppályája és esztétikája is világklasszis volt. Jamie Carragher elsősorban Szoboszlai sokoldalúságát emelte ki a Sky Sports adásában, míg Ryan Gravenberch arról beszélt, hogy talán még soha nem látott ilyen szép szabadrúgásgólt élőben.

Az ilyen meccsek után az ember újra elhiszi, hogy a futball több egyszerű játéknál.

Miért lett több ez a gól egy egyszerű találatnál?

Arne Slot a lefújás után arról beszélt Az Eurosport jelentése szerint, hogy ez alapvetően olyan mérkőzés volt, amely normál esetben döntetlennel végződik. Szerinte a Liverpoolnak szüksége volt egy varázslatos pillanatra, és ezt a pillanatot Szoboszlai Dominik adta meg a csapatnak. A holland edző külön kiemelte azt is, hogy a magyar játékos teljesítménye nem változott az előző idényhez képest, és továbbra is rendkívül fontos eleme a Liverpool rendszerének. Ezt évértékelőjében is hangsúlyozta.

És valójában ez az egész történet egyik legfontosabb része.

Mert Szoboszlai Dominik ma már nem különleges egzotikum Angliában. Nem a „magyar fiú”, akinek örülnek, ha ügyesen futballozik egyet. Hanem Premier League-szinten meghatározó játékos, akitől elvárják, hogy eldöntsön ilyen mérkőzéseket. Ez a legnagyobb különbség ahhoz képest, ahogyan korábban a magyar futballistákra tekintettek Nyugat-Európában.

A Liverpool akkor három forduló után három győzelemmel állt, a végül bajnoki címet szerző Arsenal pedig elszenvedte első vereségét az idényben. Szoboszlai Dominik pedig nemcsak gólt lőtt, hanem olyan futballt játszott, amelyről napokkal később is beszéltek Angliában. A VAR ugyan még vizsgálta a végén egy esetleges kezezés lehetőségét, de a magyar középpályás csak annyit mondott később, hogy a szögleteknél és hosszú bedobásoknál valóságos dzsungel van a tizenhatoson belül, ő pedig észre sem vette, mi történt pontosan.

Van valami különösen szép abban, amikor egy magyar játékos köré ilyen történetek épülnek a világ legerősebb bajnokságában.

Egy gól, amely évekkel később is megmarad

A futballszurkolás egy idő után már nem kizárólag klubokról szól. Sokkal inkább emlékekről, korszakokról és érzésekről. Arról, hogy az ember pontosan fel tudja idézni, hol ült, mit érzett és mit gondolt egy-egy különleges pillanatban.

Lehetőleg egy jó sörrel vagy inkább kettővel a kezeiben.

Szoboszlai Dominik Arsenalnak lőtt szabadrúgásgólja ilyen pillanat marad.

Nemcsak azért, mert most az év gólja díj egyik jelöltje a Premier League-ben. Hanem azért is, mert ritkán történik meg magyar játékossal, hogy egy egész futballkultúra beszéljen róla ugyanazzal az elismeréssel, amellyel korábban csak a világ legnagyobb sztárjairól beszéltek.

És talán pontosan ezért beszéltek róla annyit a műsorokban, a kérdésekre válaszolva, köztük én is.

Mert vannak gólok, amelyek túlmutatnak az eredményjelzőn.