Dénes Ferenc sportközgazdász a Trend FM vendégeként mondott el valamit, amit sokan sejtenek, de kevesen mondanak ki nyíltan: az MLSZ túlárazta a közvetítési jogokat, és most egy olyan sakjátszmában ülnek a felek, amelynek kimenetele a magyar foci egészét meghatározza.

A szám maga egyszerű: nyolc milliárd forint az NB I és a hozzá csomagolt ligák közvetítési jogainak kikiáltási ára. De aki azt gondolja, hogy ez csak egy üzleti tárgyalás, az nem látja a teljes képet.

Ez egy rendszerszintű diagnózis, amely arról szól, hogy mit ér valójában a magyar futball a piacon, és mit ér el egyáltalán a tévékészülék előtt ülő nézőhöz.

Mennyit ér valójában az NB1?

Dénes Ferenc nem kerüli meg a kérdést. A piac elméletileg annyit fizet, amennyit a jog megér neki, de Magyarországon nem tiszta versenykapitalizmus működik, hanem egy olyan közeg, ahol állami érdekek, politikai döntések és kereskedelmi logika egyszerre formálja az árakat.

Az MLSZ által meghatározott nyolc milliárd valójában csak az alap: erre jönnek még a gyártási költségek, a kamerák, a vágókocsik, a lesjelző rendszerek és az összes stúdióháttér. Az igazi szám így inkább tízmilliárd forint felett lehet.

Ha ezt régiós összehasonlításba helyezzük, a nézettségi adatok mellé tesszük, és megnézzük, hogy ebből mekkora hirdetési bevétel termelhető ki, akkor a szakértő ítélete egyértelmű: ez az árazás túlzó. Nem kicsit, hanem jelentősen.

A márkaprobléma, amelyről senki nem akar igazán beszélni

A valódi kérdés nem az, hogy mennyit kér az MLSZ, hanem az, hogy mitől kellene annyit érnie a csomagnak. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol Dénes Ferenc a leglényegesebbet mondja: nincsenek elég erős futballmárkák.

Van a Ferencváros, amely kiemelkedően magasan áll a mezőnyben. Van a Ferencváros–Újpest mérkőzés, amelyet szinte bármilyen körülmények között meg lehet tölteni nézőkkel a képernyő előtt. Tavaly bejött a Győr mint izgalmas új szereplő, és az FTC–Győr találkozók is érdemi nézettséget hoztak. De ezek összesen néhány mérkőzést jelentenek egy teljes szezonban.

A többi az, ahol a matek elromlik. „Ki az, aki azt mondja piaci alapon, hogy én kifejezetten a Kisvárda–Paks mérkőzés környezetében szeretnék megjelenni?” Dénes Ferenc kérdése retorikai, de pontosan leírja a hirdetői oldal dilemmáját.

A csomag egésze csak annyit ér, amennyit a leggyengébb láncszemei engednek. Ha a meccsek jelentős részének nincs valódi közönségvonzó ereje, akkor azok a közvetítések nehezen eladható reklámfelületek lesznek, és ez beárazódik.

A magyar néző már nem csak magyar futballt néz

Eközben a verseny hatalmas. Angliától Szaúd-Arábiáig, a Bajnokok Ligájától Szoboszlai Dominikig, a magyar néző minden nap rengeteg futballt választhat.

Ebbe a kínálatba kell beilleszteni a Paks–Kisvárdát, és meg kell győzni a szurkolót arról, hogy ez fizetős streamingen is megéri. Ez az igazi versenye a magyar bajnokságnak, és ez az igazi mértéke a valódi piaci értéknek.

A lokális futballt nem szabad lebecsülni, mert minden országban van érzelmi ereje a saját bajnokságnak. A kérdés inkább az, hogy ez az érzelmi kötődés mennyire fordítható át előfizetésbe, reklámbevételbe és stabil médiatermékké.

Szétdarabolás, streaming és a nagy kérdés: kinek éri meg?

A jelenlegi kiírás eleve több csomagból áll: az NB I (mely bajnokságban szereplő csapatok vezetőit nemrég egyeztetésre hívta az MLSZ) mellé beletartozik az NB II, a férfi és a női futsal, valamint a női NB I. Ez önmagában jelzi, hogy az MLSZ nem csupán a prémiumterméket adja el, hanem a teljes portfóliót próbálja értékesíteni egyszerre.

Ez megnyitja a szétdarabolás lehetőségét, amit Dénes Ferenc reálisnak tart. Az egyes csomagok külön-külön más és más csatornának érhetnek valamit. Egy kisebb médiaszereplő fókuszálhatna például a futsalra, megépítheti körülötte a saját márkáját, és ez a logika a világ sok piacán működik, különösen Amerikában, ahol az egységes csomagok helyett gyakran jogdarabolás zajlik.

A részösszegek szummája akár elérheti a nyolc milliárdot, de csak akkor, ha mindenkinek sikerül megfelelően értékesítenie a saját darabját. A magyar piac viszont kicsi, miközben a futballkínálat óriási. Ezért minden szereplő azt számolja, hogy a jogdíj, a gyártási költség és a kockázat mellett marad-e egyáltalán üzletileg értelmezhető profit.

A streamingkérdés külön fejezet. Az RTL például rendelkezik a Bajnokok Ligájával, amelynek egy részét már átvitte a streamingplatformjára. Megéri-e nekik az NB1 is? Dénes Ferenc fordítva látja a logikát: a streaming szempontjából éppen az NB1 adhat hozzáadott értéket, mert nem periodikus, mint a BL, hanem folyamatos. Minden héten van meccs, minden héten van tartalom.

Az a fogyasztó, aki nem fizet elő csak a Bajnokok Ligájáért, mégis meggondolhatja, ha az előfizetésért cserébe a Ferencváros-meccseket, az NB I-et és a BL-t egyszerre kapja. Ez egy másik érv, mint amit az MLSZ hangoztat, de legalább annyira fontos.

Abban viszont Dénes Ferenc szerint nincs vita, hogy a magyar profi futball összeomlása senkinek nem érdeke. Nem a kluboknak, nem a médiacégeknek, nem a szurkolóknak.

Valamiféle megállapodás lesz, mert a kényszerpálya arra tart. A kérdés az, hogy ez a megállapodás tisztességes kompromisszum lesz-e, amely fenntartható keretet ad a következő évekre, vagy csak egy kényszermegoldás, amelynek az árát a magyar labdarúgás fizeti meg hosszú távon.

Frissítés

MLSZ közvetítési jogok: ezt üzente Vági Márton a televíziós társaságoknak és a teljes piacnak.

Nyitókép: Farkas Zsolt/NB1.hu