A Vasas nyári felkészülésének eddigi tapasztalatai, az új játékosok teljesítménye és az NB I-es rajt előtti utolsó két edzőmérkőzés szakmai jelentősége áll az elemzés középpontjában.
Elérkezik a számonkérés ideje.
Ez egyben a végeredmények kitárgyalását is jelenti, mert a Vasast szerencsére már senki sem menti meg attól, hogy jövő hétvégén, az ETO ellen, hazai pályán megkezdje NB I-es szereplését – háromévnyi NB II-es száműzetés után.
A Vasas eddig is játszott edzőmérkőzéseket, de – mint korábban is írtam – az utolsó erőpróbákig, amelyekből ezúttal is kettő lesz és nézők nélkül, nem a végeredményekből kell messzemenő következtetéseket levonni.
Sokkal inkább a mutatott játékból, a mentális és fizikai állapot alakulásából, a taktikai elemek begyakorlásából, illetve abból, mennyire szoknak össze az új játékosok a régiekkel, hogyan épülnek ki a játékkapcsolatok a csapatrészek és az egymás közelében futballozók között.
Mindegyik területen láttam fejlődést.
Amikor a Vasas éveken át nem jutott fel az NB I-be, leginkább azt hiányoltam az akkori társaságokból – természetesen nem mindenkiből –, hogy a játékosok nem segítették eléggé egymást, és nem tették bele a munkába a szükséges pluszt, mert sem a klubot, sem a közösségüket nem érezték igazán magukénak.
Ennek azonban éppen az ellenkezőjét kezdtem látni tavasszal, a nyári felkészülési mérkőzéseken pedig még inkább.
Vezérek és új szerepek a pályán
Urblík József továbbra is a Vasas egyértelmű vezére lesz, Kovácsréti Márk pedig képes lehet pengés átadásokra, életerős vagy okos átlövésekre, illetve befejezésekre.
Ráadásul utóbbinak is végig fent van a feje, és minden elgondolása jó, mert előre, nem pedig utólag olvassa a játékot.
Koszta Márk úgy érzi a kaput, mint nyáron az önfeledt Vasas-tábor azt, amikor „piros-kéken süt ránk a nap”, míg Csóka Dániel szintén pozitív benyomást tett rám.
Összességében eddig valamennyi új játékos pozitív benyomást tett rám.
Radó Andrásról is külön kell írnom. Az edzőmeccseken egyértelművé vált, hogy a neki szánt feladatkörben élvezi a szakmai stáb és a vezetőség teljes bizalmát.
És ami ennél is fontosabb: a társakét is.
Radó András nem lesz a pályán a bajnokság első percétől az utolsóig. Azt most hagyjuk, hogy ez eleve minden játékos esetében képtelenség lenne.
Azt viszont fontos jelezni, hogy szerintem mérkőzéseket sem fog túl gyakran végigjátszani, az első félidőkben vagy a találkozók hajráiban azonban kiemelt szerepe lehet.
Jól indul be, sebesség és irány szempontjából egyaránt. Jól végzi el a rögzített játékhelyzeteket is.
Azt láttam rajta, hogy elfogadja, sőt talán élvezi is a szerepét. A belé vetett bizalmat pedig láthatóan mindenképpen élvezi. Így volt ez múlt hét szombaton,a Kecskemét 5-1-es legyőzésekor is. A felvétel a lefújás után készült.
Az utolsó próbák már a bajnoki rajtot szolgálják
A hétvégén a Soroksár és a Videoton ellen játssza le a Vasas az utolsó felkészülési mérkőzéseit a bajnoki rajt előtt. A két együttes eltérő tervekkel vág neki a másodosztályú bajnokságnak.
Erős Gábor vezetőedző dönthet úgy, hogy két azonos vagy két eltérő erősségű csapatot küld a pályára.
A Vasas az ETO és a Ferencváros ellen játszik az első két fordulóban. Ezeken a találkozókon a stabil védekezés mellett a védekezésből támadásba történő átmenetek jelenthetik a kulcsot.
Véleményem szerint azoknak, akik a tervek alapján az említett bajnokikon is pályára lépnek majd, a fehérváriak ellen lesz jobb lehetőségük a védekezés és a támadásba való átmenetek gyakorlására.
De ismétlem: ez csak az én feltételezésem.
A nyár eddigi történései alapján viszont kijelenthetem, hogy a biztos bennmaradás reálisan elérhető cél.
Aztán majd kiderül, hogyan öregszenek az idegrendszerek mellett a mondataim is…
A Vasas mai bejelentésének elemzése
A kizárólag magyar játékosokra épülő első csapat akkor válik valódi klubfilozófiává, ha közben a saját akadémia legjobbjai előtt is látható út nyílik. Gyergyói Zénó, Horváth Olivér, Hubert Roland és Ivánszki Csanád profi szerződése ezért jóval több egyszerű bejelentésnél: azt mutatja, hogy a Vasas nemcsak beszél a tehetségek megbecsüléséről, hanem időben tesz is értük.
A négy szerződés nem udvariassági gesztus. Gyergyói Zénó már az U16-os válogatottban is bemutatkozott, Horváth Olivér győztes UEFA Development Tornán szerepelt, Hubert Roland éveken keresztül ontotta a gólokat, Ivánszki Csanád pedig 14 évesen már az idősebb korosztályban is lehetőséget kapott. Mindegyikük teljesítménye mögött olyan konkrét eredmények állnak, amelyek indokolttá teszik a klub bizalmát.
A profi szerződés természetesen még egyiküknek sem garantál felnőttkarriert, de biztonságot és világos perspektívát adhat a fejlődésükhöz. A Vasas közben nagyobb esélyt teremt arra, hogy a legígéretesebb játékosai ne máshol teljesedjenek ki, hanem a Fáy utcában jussanak el az utánpótlástól az első csapatig.
Ez sportszakmai, gazdasági és identitásbeli szempontból is fontos. A saját nevelésű játékosokra építő klub kevésbé szorulhat rá arra, hogy minden hiányposztot kívülről töltsön fel, miközben olyan futballistákat adhat a Vasasnak, akik már fiatalon megtanulják, mit jelent ezt a címert viselni. A biztos bennmaradás most az első csapat legfontosabb feladata, hosszabb távon azonban az akadémiáról érkező tehetségek tehetik igazán fenntarthatóvá ezt az építkezést.
Vélemény, hozzászólás?