Azt hiszem, Kisvárdán előre aláírnák azt, ha Supka Attila csapata a 10. helyen végezne a hamarosan kezdődő NB I-es bajnokságban. A kérdés persze az, hogy akkor még Supka lesz-e egyáltalán a várdaiak vezetőedzője.

Üde színfoltja az NB I-nek a Kisvárda, amióta rendszeres szereplője az élvonalnak. De nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye miatt, hanem Révész Attila sportigazgató és mindenes személyisége miatt is.

Imádom Révész nyilatkozatait, a nem szokványos meglátásait és azt, hogy soha nem volt hajlandó meghunyászkodni. Dolgozni viszont egyetlen klubnál sem dolgoznék vele együtt.

Sem edzőként, sem sajtósként, sem ügyvezetőként, semmilyen szerepkörben.

Ettől még tisztelem a munkásságát, mert nélküle – és ebben biztos vagyok – nem lenne professzionális labdarúgás a szabolcsi városban.

Most is van, a gárda az NB I mezőnyének tagja, de a jelek szerint a Kisvárdát az egyik legérzékenyebben érintheti a központi és egyéb támogatások csökkentése.

És ez egyelőre a csapat kilátásain is érzékelhető. Mindig vallom, hogy az első felkészülési mérkőzéseken még nem a végeredmény a legfontosabb, hanem a mutatott játék, most is ebből indulok ki.

A Kisvárda az első edzőmeccsén 2-1-re kikapott a Honvéd otthonában (a kispestiek a második helyen végeztek a legutóbbi NB II-es bajnokságban), majd 5-0-ra legyőzte a Tatran Presov együttesét. Éppen ezért örültem annak, hogy végre láthatom Supka Attila csapatát, mert szerda délután nem dolgoztam, így ki tudtam ballagni a Fáy utcába megnézni a Vasas elleni edzőmeccsüket.

Csapatkapitányt váltott a Honvéd – ennél fontosabb üzenetet aligha küldhetett volna a klub

Amit az NB II-ből első helyen feljutott angyalföldiek teljesen magabiztosan és megérdemelten nyertek meg 3-1-re.

Mielőtt rátérnék a gondolataim „elhadarálására”, jelzem, mit nyilatkozott Supka Attila a mérkőzés lefújása után a Kisvárda sajtóosztályának:

„Az első félidő nem sikeredett jól a részünkről, mert rengeteg hibával játszottunk. Olyan szituációkból kaptuk a két gólt gyors egymásutánban, amelyekre elvileg felkészültünk, és külön is elmondtuk, hogy figyeljünk a kontratámadásokra, ütközzük le az ebben résztvevő embereket, ne engedjük azonnal elindítani a támadásokat. Rossz volt a helyezkedésünk is ezekben az esetekben, nem álltunk oda az ellenfél mellé, kevesen is voltunk azokban a pozíciókban, ahol megelőzhető lett volna a baj. Ezt még gyakorolni kell elég sokat, ez nem is kérdés. A saját bőrünkön tapasztaltuk most, hogy a hibák mihez vezethetnek.

A második félidőben már jobban néztünk ki, a helyzeteink is megvoltak a gólszerzéshez, de elkövettünk egy olyan egyéni hibát, amely újabb kapott gólhoz vezetett. Abban a szituációban nem lett volna szabad hazaadni a labdát, hanem kipasszolni oldalra. Most már ott tartunk, hogy nagyjából látjuk, kik azok a játékosok, akikre lehet építeni, és a bajnoki mérkőzéseken remélhetőleg meg tudják majd oldani a feladatot.

Éppen ezért a következő, hétvégi mérkőzésen már nem sorokra bontjuk majd a csapatot, hanem megpróbálunk olyan összetételben felállni, amelyről azt gondoljuk, hogy a jövőben is meg tudja oldani a feladatot.”

Az első félidőben a hazaiak sokkal gyorsabbak voltak az átmenetekben előre és visszafelé is, jobban és folyamatosabban kommunikáltak egymással, harcosabbak, taktikusabbak voltak.

Vasas-KFC Komárno: Radó András mellett mást is figyeltem

És ami szintén nagyon fontos volt: sokkal magabiztosabbak is voltak.

Olyan érzésem volt az első félidőben, miközben a két klub sajtóosztályának munkatársaival néztem a meccset, mintha a Vasas játszott volna az előző idényben az NB I-ben, a Kisvárda pedig a másodosztályban.

Supka becsületességére válik, hogy nem fogta a vereséget arra, hogy a felkészülés legkeményebb időszakában járnak.

Jól is tette, mert ebben az időszakban ez minden ellenfelükre igaz: mindenki a saját bajnokságának rajtjára készül, amelyek szinte azonos időpontban kezdődnek.

Supka egyik legfontosabb mondata ez volt:

„Éppen ezért a következő, hétvégi mérkőzésen már nem sorokra bontjuk majd a csapatot, hanem megpróbálunk olyan összetételben felállni, amelyről azt gondoljuk, hogy a jövőben is meg tudja oldani a feladatot.”

Vagyis Kisvárdán most valóban nagyon fontos időszak következik: meg kell találni az ideális kezdőcsapatot.

Ami viszont, ha sikerül is, rögtön felvet egy újabb kérdést.

Kiket fog és milyen minőségben becserélni majd Supka, mert képtelenség úgy végigvinni egy teljes NB I-es szezont, hogy mindössze 11 játékosra lehessen építeni.

Mert abból kiindulva, amit láttam, jelenleg ez lehet a Kisvárda egyetlen biztos célja.

Persze az átigazolási időszak szeptember elejéig tart, tehát még lehet erősíteni. Addigra viszont már több forduló is lemegy a bajnokságban, és jelentős hátrány is felhalmozódhat.

Én inkább, ismerve a Kisvárda elmúlt évekbeli mintáját, arra számítok, hogy nem új játékos érkezése, hanem egy személyt érintő fontos változás következhet.

Ez viszont nem Supkán múlik majd, mert abban biztos vagyok, hogy ő nem felejtette el a szakmáját…