Két, számomra is fontos tényezőre voltam kíváncsi a Vasasnak a KFC Komárno elleni edzőmeccsén. Amiért mentem, azt megkaptam.
Régóta és viszonylag hangos szószólója vagyok annak az elvnek, hogy az edzőmérkőzéseken nem az eredmény az elsődleges. Sőt, a felkészülés kezdeti szakaszában még csak nem is a másod vagy harmadlagos.
Természetesen ebben sem kell velem egyetérteni, meg egyébként másban sem. Nem zavar. Abban viszont talán mindannyian lepacsizhatunk egymással, hogy ha az ember ott vagy egy edzőmeccsen, amin ráadásul a kedvenc csapata az egyik ellenfél, akkor azért átalakul a helyzet. Felkészülési időszakban is.
Az emberből ilyen esetben pláne kijön a szurkoló és azt szeretné, hogy nyerjen a Vasas, hogy a szurkolói boldogok legyenek.
Ebből a szempontból nem ért a csalódás.
Viszont, most sem ez érdekelt a legjobban, hanem a játékosaink közötti kommunikáció.
Az, hogyan segítik egymást a könnyebbnek vagy nehezebbnek tűnő játékhelyzetekben. Ez azért fontos, mert mindenkinek behatárolt a látómezeje és bár érzik a pályán lévők a többiek mozgásait, azt is tudják a taktikai értekezletek miatt, kinek, merre kellene éppen lennie, de azért mondjuk hátrafelé még a Vasas játékosai sem látnak meccs közben, bármennyire is szeretnénk ezt.
Nos, azt tapasztalhattam, hogy ez ugyanilyen szinten rendben van, mint ahogyan rendben volt az NB II-ben első helyet eredményező tavasszal is.
Ennek az a jelzése, hogy a játékosok között jó a sportemberi kapcsolat, tudatában vannak azzal, hogy enélkül minden játékhelyzet sokkal összetettebb, nehezebb lenne.
Mert az ember egész egyszerűen úgy van biológiailag programozva, hogy segít a haverjának, ha tud.
Meg ha akar!
A csapatszellem tehát szerintem továbbra is rendben van.
Radó András nem lesz alapember, de…
Szintén fókuszáltam Radó András teljesítményére és a szereplésének a csapatra gyakorolt hatását.
Radó András a második félidő elején lépett pályára, a 78. percig volt fent, belőtte a 11-est, amivel 2-1-re alakult a Vasas javára az állás.
És ő is sokat beszélt és ő hozzá is sokan szóltak.
Radó András nem lesz a kezdőcsapatunk állandó tagja. Lesznek olyan mérkőzések is szerintem, amikor nem is fog játszani.
Viszont megkerülhetetlen karakternek tűnik továbbra is.
Mert a társak és a szakmai stáb tagjai megbíznak benne. Ők vannak ott vele a szürke és szorgos hétköznapokon. Ők tudják, mit tesz hozzá az öltözőhöz és a csapatteljesítményhez.
Amikor majd játéklehetőséget kap, a rögzített játékhelyzetek elvégzésénél fontos feladatai lesznek.
Azokról a pillanatokról nem is beszélve, amikor majd kontrázni fogunk. Van kezdősebessége, jól indul be üres területekre, meg tudja bontani a közvetlen védelmeket.
Az viszont, hogy mindezek valóban bekövetkeznek-e, rajta és a szakmai stáb jövőbeni döntésein múlik majd…
Ajánló: Ádám Martin pályafutását akkor kezdtem el kiemelten figyelni, amikor a Vasas játékosa volt. Most viszont komolyan elkezdtem aggódni érte.
Vélemény, hozzászólás?