A magyar futball egyik legérdekesebb része számomra mindig is az volt, hogyan beszélnek a szereplői saját magukról, a klubjukról, a sikereikről vagy éppen a problémáikról. Évek óta imádom elemezgetni ezeket a nyilatkozatokat, mert sokszor nem is az a legfontosabb, amit kimondanak, hanem az, ahogyan kimondják. Nagy Miklós most a Nemzeti Sportnak adott hosszú interjút a Vasas feljutása után, és szerintem az egyik legőszintébb megszólalás volt az elmúlt időszakból.

Nagy Miklósban egyébként pontosan ezt becsülöm talán a legjobban. Mindig válaszol a kérdéseimre. Akkor is, amikor éppen jól mennek a dolgok, és akkor is, amikor nem rózsás a helyzet Angyalföldön.

A Nemzeti Sport-interjúban nem az volt a legérdekesebb, hogy boldog a feljutás miatt.

Az természetes.

Sokkal fontosabb volt az, hogy az egész beszélgetésből végig egy tudatosan építkező, saját lehetőségeivel teljesen tisztában lévő klub képe rajzolódott ki.

Olyané, amelyik most először talán nem csak vissza akar jutni az NB I-be, hanem ott is szeretne hosszabb távon megmaradni.

Kiderült, hogy miért most jutottak fel

Az egyik legerősebb mondata szerintem az volt, amikor arról beszélt, hogy idén „megvolt a szükséges kohézió” a csapatban. Ez elsőre egyszerű futballközhelynek hangzik, de a Vasas elmúlt három évét nézve egyáltalán nem az.

Az előző két szezonban papíron sokszor erősebb kerete volt a klubnak, mégis mindig szétesett valami a végére. Hol mentálisan, hol öltözőn belül, hol a nyomás alatt.

Most először érződött tavasszal, hogy ez a csapat nem csak egymás mellett futballozik, hanem együtt is él a pályán.

Nagyon érdekes volt az is, hogy Nagy Miklós nyíltan beszélt a tavalyi keretszűkítésről.

Kimondta: részben szakmai, részben anyagi okok miatt kellett meghozni a döntéseket.

Ez azért fontos, mert a Vasas ezt valóban végig őszintén kommunikálta a szurkolók felé. Nem utólag kezdtek magyarázkodni, nem próbálták eladni azt, ami nincs.

Hónapok óta lehetett tudni, hogy a klub kisebb költségvetésben, fiatalabb keretben, magyar játékosokra épülő modellben gondolkodik.

És szerintem az interjú egyik legfontosabb része pontosan ez volt: a Vasasnál most nem álomvilágot árulnak.

És a költségvetés és a játékoskeret?

Nagy Miklós gyakorlatilag kimondta, hogy az NB I egyik legkisebb költségvetésű csapata lesz a Vasas.

Beszélt arról is, hogy a jelenlegi keretérték országosan csak a tizenharmadik helyre elég.

Ezek nem kellemes mondatok egy feljutás után, de közben van bennük valami furcsa nyugalom is. Mert inkább hallgatok realista mondatokat, mint újabb teljesíthetetlen ígéreteket.

Külön figyelemre méltó volt az is, ahogyan a saját nevelésű fiatalokról beszélt.

Nem marketingként használta a témát, hanem konkrét klubmodellként.

Bérkeret, klubkötődés, hosszú távú stabilitás, későbbi transzferbevétel – ezek mind előkerültek.

Magyarul: a Vasas most nem gazdag klubként próbál működni, hanem fenntartható klubként.

Az erősítéseknél sem ígérgetett.

Azt mondta, három-négy valódi erősítésre szükség lenne, de nem biztos, hogy minden kiszemelt megszerezhető.

Ez megint a realitás nyelve volt.

A Vasas most nem tud csak úgy játékosokat kivásárolni. Magyar játékos kell, megfelelő korban, megfelelő karakterrel, megfelelő áron.

Ez elképesztően szűk piac.

Talán a legőszintébb része az interjúnak az volt, amikor arról kérdezték, a jelenlegi kerettel nekivágna-e az NB I-nek.

Nem mondott propagandaszöveget.

Nem beszélt arról, hogy minden rendben lesz. Azt mondta: nem lennének esélytelenek, de kell az erősítés, kell a szerencse és kell az a csapategység is, amely idén feljuttatta a klubot.

Ez szerintem sokkal hitelesebb megszólalás, mint amikor valaki egy feljutás után már európai álmokról kezd beszélni.

Fókuszban az átlagnézőszám

A nézőszámról szóló résznél is érdekes dolgokat mondott. Háromezer körüli átlagot említett, telt házakat vizionált, de közben azt is hozzátette: minden azon múlik majd, mennyire tudnak a szurkolók azonosulni a csapattal és a mutatott mentalitással.

Ebben nagyon igaza van.

A Vasasnál a kötődés mindig sokkal mélyebb volt annál, mint hogy éppen hányadik helyen áll a csapat.

Elég csak megnézni az elmúlt heteket. Az utolsó forduló előtt Kispesten körülbelül 750 vasasos volt a vendégszektorban egy NB II-es rangadón.

Amikor pedig Fehérváron matematikailag is meglett a feljutás a Vidi ellen, szintén rengetegen voltak ott a vendégben.

Ez azért fontos, mert sokszor elhangzik, hogy kevés a néző a Vasasnál.

Közben pedig újra és újra kiderül: ha van szerethető csapat, hiteles történet és valódi tét, akkor megmozdul a közösség.

És van még valami, ami miatt szerintem ennek a mostani feljutásnak különleges hangulata van.

Valahol sorsszerű, hogy a Vasas együtt jutott vissza az NB I-be azzal a Kispesttel, amely a legnagyobb riválisa a pályán és a lelátón is.

Ez a két klub rengeteget adott a magyar futballnak. Történelemben, szurkolói kultúrában, hangulatban, karakterben is.

A magyar labdarúgás szempontjából pedig fontos lenne, hogy ne csak fellángolások legyenek, hanem a Vasas és a Honvéd újra az állandóságot tudja képviselni az NB I-ben.

Közben mér bejelentésre került, hogy a közönségkedvenc Doktorics Áron szerződését meghosszabbították. Az első vele kapcsolatos élményekről, első nyilatkozatáról és a róla elmondott véleményekről erre a linkre kattintva lehet olvasni.