Dzsudzsák Balázs nem csak hangzatos sikereket ért el hosszú és gazdag pályafutása alatt, hanem azt is, hogy mindenkinek lett róla véleménye. Így nekem is.
Amikor még serdülőben és ifiben fociztam, rengetegszer léptem pályára a Debreceni Olasz Focisuli ellen a BVSC játékosaként. Jó kis vasutas rangadók voltak, túl sok sikerélményünk nem párosult ezekhez a találkozásokhoz. Ezekről az élményeimről, illetve Herczeg András előtti tisztelgésemről már korábban írtam részletesebben.
Viszont rengeteg debreceni sportbarátra tettem szert.
Így jutott a tudomásomra a kétezres évek legelején, hogy a debreceni fiatalok között kivételes képességű tehetség bontogatja a szárnyait. Olyan titán, aki 17 évesen már bemutatkozott a Loki tartalékcsapatában.
Dzsudzsák Balázs pályafutásának következő fontos lépcsőfoka az volt, amikor bemutatkozott a DVSC első csapatában.
A debreceni csodagyerekből válogatott csúcstartó lett
Innentől kezdve már a tények beszélnek.
2005-ben mutatkozott be az NB I-ben a DVSC színeiben, majd rövid idő alatt a Loki egyik legfontosabb játékosává vált. Debrecenben három bajnoki címet és egy Magyar Kupát nyert, mielőtt a PSV Eindhovenhez igazolt. Hollandiában bajnok és szuperkupa-győztes lett, a magyar válogatottban pedig végül 109 alkalommal szerepelt, amivel csúcstartóvá vált. A címeres mezben 21 gólt szerzett.
Egyik vezére volt a 2016-os Európa-bajnokságon a csoportjából továbbjutó magyar válogatottnak.
Ezeket az adatokat attól függetlenül mindenkinek illik elismernie és elfogadnia, hogy mit gondol róla emberileg.
Mert ezek megtörtént események.
Megváltoztathatatlan tények.
Persze mindenki szabadon alkothat véleményt róla.
Mindenki elmondta már a véleményét arról, hogy milyen csapatokba igazolt, illetve arról is, hogy jó kapcsolatot ápol Szijjártó Péterrel.
Az előbbi kategóriáról az a véleményem, hogy csak és kizárólag ő tudja pontosan, mit és miért tett, hiszen felnőtt ember. Én azt sajnálom, hogy egyszer sem lett az Atlético Madrid játékosa. Megnéztem volna, mire lett volna képes Diego Simeone irányítása alatt azok után, ahogyan Hollandiában elkápráztatta a PSV szurkolóit, miközben jó sok bosszúságot okozott a riválisoknak és azok híveinek.
Viszont egy futballistának az a dolga, hogy a sajátjainak örömet okozzon, a többieknek pedig szomorúságot.
És ezt megtette.
Nem csak Hollandiában.
Nem mindig játszott, de mindig szolgálta a Lokit
Hanem még azok után is, hogy 2020. szeptember 2-án visszatért a Lokihoz.
Ott voltam a DVSC stadionjában, amikor hivatalosan is bejelentette a döntését. El sem tudtam volna képzelni, hogy egy másik magyar csapat mezében térjen haza.
A mondanivalójából azt tartottam a legfontosabbnak, amikor arról beszélt, hogy alázattal szeretné szolgálni a Lokit.
Szerintem ezt teljesítette.
Ha kellett, leballagott a pályáról, amikor lecserélték. Ha kellett, a kispadon foglalt helyet, amikor az aktuális szakmai stáb úgy ítélte meg, hogy a DVSC számára az a legjobb megoldás.
Játszott mélységi hatost, szerepelt a két szélen, és ha kellett, védekezett is. Progresszív átadásai, beadásai, szabadrúgásai és pontrúgásai veszélyesek maradtak.
Minden szakvezetője és csapattársa elmondta, amikor róla kérdezték, hogy nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is kiemelt szerepe van.
Mert a többiek felnéznek rá.
És hallgatnak rá.
Ritka kincs.
Ezt nem lehet megkövetelni.
El kell érni.
Dzsudzsák Balázs minapi nyilatkozatában kijelentette, hogy még egy évig szolgálja majd a Lokit, ugyanakkor hozzátette, hogy a hivatalos bejelentésre még várni kell.
Az viszont nyugodtan kijelenthető, hogy a felek már megállapodtak egymással.
Ez engem nem lepett meg.
Tudom, hogy néha elragadtatták az érzelmei. Tudom, hogy nyilatkozott már meggondolatlanul. Tudom, hogy voltak gyengébb mérkőzései is.
De alibizni egyszer sem láttam.
Ádám Martin miatt viszont már egyre jobban aggódom…
Nyitókép: DVSC
Vélemény, hozzászólás?