Most is, mint minden évben, féltettem a Vasast. Féltettem az NB II mezőnyétől, mert már két éve nem sikerült visszakerülni az NB I-be. De szerencsére sok más fontos szereplő mellett volt egy kiemelkedő játékosunk. A mi vezérünk, a mi csapatkapitányunk, Urblík József.

Úgy vágtunk neki a legutóbbi hétvégén véget ért NB II-es bajnokságnak, hogy az azt megelőző idényben az utolsó pillanatban csúsztunk le a feljutásról.

Ekkor az történt, hogy Radó András kiváló szabadrúgása után a labda tökéletes helyen és szögben találta meg az előrehúzódó, jó fejelő hírében álló középső védőnket, Otigba Kennethet.

A legnagyobb riválisunknak számító Kispest ellen játszottunk, végig fergeteges volt a hangulat, mint az ilyen jellegű párosítások alkalmával szerencsére megszokott.

Szállt, csak szállt a zsuga Otigba feje irányába, aki nagyjából négy méterről célba is vette a bal alsó sarkot.

Ahogy elhagyta a homlokát a labda, minden angyalföldi gólt kiáltott.

A tét nélkül, de ellenünk mindig roppant lelkesen futballozó, abban a szituációban érthető okokból a kapujuk elé visszahúzódó kispestieken pedig az látszott, hogy elkönyvelték a vereséget.

A labda azonban nanocentiméterekkel, de elkerülte a bal alsó sarkot, így szégyenszemre maradtunk a másodosztályban.

Belehaltam a kezdésbe is

Ahol az első fordulóban rögtön csúfos, fájdalmas, 4-1-es vereséget szenvedtünk attól a Csákvártól, amelyik még vezette is az NB II-es tabellát.

Ezután a mérkőzés után írtam egy posztot a Fáy utca 58 Facebook-oldalra.

Ezt a bejegyzést úgy fejeztem be, hogy a mostani bajnokság előtt kivételesen nem fogadtam a Vasas feljutására a bajnokság rajtja előtt…

A mondat végi három pont kiemelt jelentőséggel bírt.

Azt jeleztem vele, hogy mindenkire rábízom, döntse el, miért tettem így és miért így jeleztem.

Most viszont eljött az ideje, hogy eláruljam: babonából nem tettem meg.

A gondolatmenetem faék egyszerűségű volt.

Amikor előtte kétszer arra fogadtam, hogy feljutunk az NB I-be, nem jutottunk fel.

Így két választásom maradt: vagy arra fogadok, hogy nem jutunk fel – ebbe belehaltam volna –, vagy nem fogadok, és hátha Rudi bácsi megsegít minket a többiekkel.

Tovább álmodozhattam veletek

Ahhoz, hogy végül jól döntöttem, az egész bajnokság során bemutatott kiváló szurkolás, a jó vezetői és edzői döntések, valamint a játékosok teljesítménye mellett Urblík József teljesítménye is elengedhetetlen volt.

És persze a személyisége is.

A csapatkapitányunk nem akármilyen karakter.

Győztes típus.

Alfahím.

Szenvedélyes.

És kőkemény.

Mindezek mellett felvállalja és előszeretettel megnyeri a párharcait, arról nem beszélve, hogy a rúgótechnikája és annak minősége bőven túlmutat a magyar labdarúgás univerzumán.

A távoli bombái mellett nekem a külsővel, a védők mögé belőtt indításai a kedvenceim.

Ez nagyjából olyan tulajdonság, mint amikor valaki teniszben vagy asztaliteniszben fonákkal ugyanolyan jó, mint tenyérrel.

Előre megmondta, igazi mediátor

A Kapitány nyilatkozatai szintén nagyon fainak. Józsi tipikusan olyan ember, akinél ami a szívén, az a száján, de szerencsénkre nemcsak a pályán, hanem a kamerák és a diktafonok előtt is.

Több parádés megnyilvánulása volt, én most a szakmaiakra hagyatkoznék.

Számomra a legfontosabb mondatai a Vasas FC hivatalos honlapján jelentek meg, közvetlenül a tavaszi rajt előtt.

Egyenként, de együtt is emlékezhetünk rájuk, az interjú első válaszában ez volt a legfajsúlyosabb kijelentése:

„Eddig belefértek a hibák, és tét nélkül nyilván sokkal könnyebb futballozni, de ha nem is kell elfelejteni a közelmúlt sikereit, innentől sokkal komolyabbra fordul a helyzet – én is erre próbáltam leginkább felhívni a figyelmet.”

Sajnos hibák ezután is voltak, nekem leginkább a BVSC és a Kispest elleni mérkőzések maradtak meg.

A vasutasok ellen elszenvedett 2-0-s hazai vereség miatt nem ünnepelhettük meg együtt elsőre hazai pályán a feljutást.

Cserébe lehetett vigalmat rendezni – nem is akármilyet – a Videoton otthonában.

Szintén kiemelt rivális.

Utána úgy kaptunk ki Kispesten 3-1-re, hogy hiába egyenlítettünk, nem ott lettünk bajnokok.

Cserébe otthon, együtt, még többen ünnepelhettünk az utolsó fordulóban, az Ajka elleni 2-1-es diadal alkalmával.

Urblík József az emelkedett hangulatban vehette át a legjobb játékosnak járó díjat.

Megérdemelten.

Totál megérdemelten!

Neki lett végül abban is igaza, hogy tényleg jól sikerült a téli felkészülés.

Továbbra is csak az igazság

Szavai után jeleztem, hogy ő ezt érezheti, kommunikálhatja. Viszont az én szemszögemből az az igazság, hogy 3-4 forduló után lehet kijelenteni, valóban így van-e, teljes bizonyossággal pedig csak a bajnokság lezárultával.

Józsi belülről éli át a dolgokat, én kívülről elemzem és az eddig látott – nem csak a Vasasnál tapasztalt – mintákból indulok ki.

És a legfontosabb, hogy soha, de soha ne hazudjak nektek.

Akkor is az igazamat jelzem, ha nektek és nekem is fáj.

Sajnos vagy nem, ez egy ilyen játék.

És ez még nagyon, de nagyon sokáig így marad!

kulsozes-kiralya-urblik-jozsef-vasas-csaszar-bajnoksag-utalas

Urblík József vezérként vitte vissza a Vasast az NB I-be. Egy személyes történet a hitről, a babonáról és a bajnoki címről.